Alapfogalmak
Klasse 4
Alapfogalmak
A Modell: A labor legfőbb munkaeszköze – A lenyomat pedig a modell legfőbb előfeltétele
- A lenyomat fertőtlenítése (mindig a fogászati praxis feladata), hibaforrások, szennyeződések, sérülések keresése.
- Megfontolás, hogy nézzen ki a modellem, melyik rendszert alkalmazzam, milyen információra van szükségem.
- A lenyomat előkészítése a kiöntéshez. Amennyiben szükséges, tisztítás, vágás, feszültségmentesítés (alkoholmentes anyaggal).
- Megfontolás – milyen gipszre van szükségem a modell elkészítéséhez, mennyi időm van rá, hány modellt tudok az adott időben a kiválasztott gipszből előállítani.
- A megfelelő, tiszta és vízmentes edény kiválasztása.
- A megadott vízmennyiség kitöltése (alkalmazzon megfelelő adagolóberendezéseket, vagy pontos mérőedényeket). A megfelelő gipszmennyiség hozzáadása taramérlegen. A gipszgyártó útmutatása szerint, a gipszport 20 másodpercig elegyedni hagyjuk. Ezt követően a gipszpépet alaposan megkeverjük (mindig a tartóedény fala mentén), felesleges levegő bekeverése nélkül.
- Az edényt a vákuumkeverőbe helyezzük és a levegőt teljesen eltávolítjuk, ezt követően bekapcsoljuk a keverőt és csökkentjük a vákuumot (amennyiben a keverő engedi). Figyelemmel kell lenni a megadott keverési időre.
- Levesszük az edényt. A formából előre el kell távolítani a feszültségmentesítő maradványokat.
- A gipszpépet a lenyomatba, annak legmagasabb pontja felől, lassan beleöntjük. Csak a fogkoszorút öntsük a rázóasztalon (a túl hosszú rázás gyorsítja a kötést, másrészt megsemmisíti a kötés során keletkező kristályszerkezeteket). Amikor minden fogkoszorút felöntöttünk, rázás nélkül, további rétegeket viszünk fel a kívánt magasságig (ez az eljárás mindig a kiválasztott modell rendszernek megfelelően zajlik).
- A megadott kötési időt követően (30-60 perc), a modellt kivehetjük a formából. A további munkafolyamatok a választott modellkészítési rendszer követelményeinek megfelelően zajlanak.
- Gipsz
A gipsz egy kémiai reakció végterméke. A reakció során Kalcium és Szulfát ionok találkoznak. Ez a reakció a természetben is lejátszódik, de kémiai úton is előidézhető. Általában szerves savak előállításánál, mint ahogy a limonádéban jelen lévő citromsav képződésénél. A reakció eredményeként CaSO4 -2H20 keletkezik, megkötött gipsz. Ezt a formát, víz elvonásával, köthető gipsszé kell alakítani. Ez égetéssel történik, ennek több módja létezik: szárazégetés, ahol B-félhidrát keletkezik (lenyomat és alabástromgipsz) és a nedves égetés (autokláv folyamat), ahol Alfa félhidrát keletkezik
CaSO –1/2 H20 Kalcium-Szulfát-félhidrát
Természetes gipsz
A kőfejtőben bányásszák, aprítják, égetik és őrlik. Kb. 85%-os tisztaságú. A speciális kötőanyagok hozzáadásával teszik alkalmassá a fogászati alkalmazásra.
Szintetikus gipsz
Savanyítószerek előállításánál keletkezik (pl: tejsav lebontása). A tejsav erjesztéses előállítása során, a folyamat szabályozásához hozzáadott Kalcium, és a kalcium leválasztáshoz használt kénsav segítéségével tiszta Kálcium-szulfát-dihidrát keletkezik (CaSO4-2H20). Az autokláv rendszerben történő kíméletes égetés során köthető, kb. 98% tisztaságú gipsz keletkezik.
REA Gipsz
További alapgipsz nyerhető a füstgázok kénmentesítése során. A hőerőművekben a füstgázokat meszes szűrőn keresztül vezetik el, hogy megkössék a bennük lévő kénsavat. A sav hatására itt is gipsz képződik a mészből. A múltban ezt a gipszet a nagyfokú szennyezettsége miatt, csupán az építőiparban alkalmazták. Napjainkban már nagy ráfordítást igénylő tisztítási eljárások alkalmazásával elérhető a fogászati felhasználásnak megfelelő tisztaság. A REA gipszek előnye a minimális expanzió.
Gipsznormák
A gipsztermékek felhasználóinak képesnek kell lenni arra, hogy a céloknak megfelelő anyagokat válasszanak. Annak érdekében, hogy a nem megfelelő alapanyagokat kizárják és a magfelelő anyagokat jellemezni lehessen, követelményeket állítottak fel, mind az előállítók, mind a felhasználók szempontjai alapján. Az Európai Egyesülés keretében létrehoztak egy európai normarendszert. A fogászati gipszek területén ez az: EN 26 873:1991 és német állami normaként is funkcionál, megegyezik az ISO-val.
Gipsztípusok
- 1 Típus: Lenyomatgipsz
- 2 Típus: Alabástromgipsz
- 3 Típus: Kemény gipsz
- 4 Típus: Extrakemény gipsz
- 5 Típus: Extrakemény gipsz, magas expanzióval
A speciális gipszek, mint például a zokkel ( alátalpaló ) vagy artikulációs gipszek, technológiai adataik alapján besorolhatóak lennének ezen csoportokba, de a normarendszer nem tartalmazza őket.
Thixotrópia
A Thixotróp egy görög kifejezés és a gélek folyósodását jellemzi, rázás hatására.
A modellkészítésben ez a szó azt a tulajdonságot jelenti, hogy a rázóasztalon folyós anyag, mennyire lesz építhető, stabil a rázkódás megszűnésével.
Műanyagtartalom
Ez jellemzi a folyósító hozzáadás mértékét (vízben oldható mű-ércek). A IV, III. típusba tartozó gipszek és a folyékony zokkelgipsz kimondottan, de minden más fogászati gipsz is, folyósító anyagokat tartalmaz, hogy a gipszpép egyáltalán folyékonnyá váljon. Ezen anyagok nélkül jóval több vizet kellene a gipszhez adni, hogy a kellő és kívánt folyási értéket elérjük.
Tárolás
A gipsz alapvetően higroszkópikus, magyarul vízmegkötő. A zárt csomagokat, mindig alátét lapon tároljuk, hogy a kondenzvíz keletkezését kizárjuk. A nedvesség meghosszabbítja a kötési időt. A feldolgozás során a legjobban bevált tárolási megoldások a gipszsilók. A gipszes fiókokat mindig le kell fedni és mindig csak annyi gipsz legyen bennük, amennyit hozzávetőlegesen egy hét alatt fel tudunk használni. Az utántöltés előtt mindig tisztítsa ki a tartókat, mert a megtapadt régi anyag szennyezi az újat és megváltoztatja annak tulajdonságait.
Kristályvíz
A kristályvíz a gipsz molekulaszerkezetében megtalálható víz, kb. 5-6%. Minél kisebb ez a mennyiség, a gipsz annál „érzékenyebb” lesz a nedvességre (levegő páratartalma).
Pórusvíz
Ez a vízmennyiség a gipszmolekulák közötti vizet jelöli. Ez a vízmennyiség feleslegesnek tekinthető a megkötött gipszben. Ez a víz teszi folyékonnyá a gipszpépet, egy idő után elpárolog.
Dehidrálás
CaSO4 -2 H2O + Energia -CaSO4 –1/2 H2O + 1,l/2 H2O.
A Kálcium-szulfát dihidrátból az égetés során eltávozik a víz. Ezt a folyamatot nevezik dehidrálásnak. Az alfagipszeknél (keménygipszek) ez egy zárt rendszerben (autokláv), nyomás alatt megy végbe, szabályos kristályképződés elérésére. A bétagipszek esetében (alabástromgipszek) nyílt rendszereket alkalmaznak (a gipsz lágyabb és magasabb az expanziós értéke, nem szabályos a kristályszerkezete).
Rehidrálás
CaSO4 .1/2 H2O + 1,1/2H2O -CaSO4 2H20 + Energia A rehidrálás a gipsz kötési folyamata, A félhidrát, dihidráttá alakul.
Higroszkópia
A görögben a hygros nedvest jelent. Az anyagok vízfelvevő képességét jellemzi.
Hidrofil
Vízben oldható, nedvesség megkötő. A fogtechnikában a felület jó megmunkálhatóságát jellemzi.
Hidrofób
Víztaszító, vízben nem oldható. A fogtechnikában a felület rossz megmunkálhatóságát jelenti.
Alginát
Kötési viselkedés: A kötési reakció az alginátpor és víz keveredésével megy végbe. Itt az alginsav nátrium és káliumsói lépnek reakcióba az alginátporban lévő kálcium-szulfáttal és rugalmas massza képződik. A kötés során nem jelentkezik összehúzódás.
Az előírások be nem tartásának következményei: amennyiben a keverővíz, vagy a por túl meleg, túl hamar megköt az alginát és a sók nem tudnak teljesen feloldódni. A modellkészítés során ezek a fel nem oldott gipszek kimosódnak, később a gipsz kötését annak felszínén gátolják, illetve megakadályozzák.
Az eredmény, nem megfelelő modellfelületek. Hasonló eredménnyel jár a por túladagolása. Túl kevés víz hozzáadásánál a korábban leírtaknak megfelelően, megkötetlen alginsav felesleg képződik. Túl sok víz alkalmazásával az alginsav felhígul és a későbbi modellbe épül a felesleg.
A felület selymes fényt kell hogy kapjon, nem szabad matt száraznak lennie (akkor fordul elő, ha túl nagy nyomással fújtuk le) Ebben az esetben a forma vizet von el a gipsztől és világos, lágy foltok keletkeznek a modell felületén.
Eljárás: A gyártó előírásainak megfelelő keverés. A formát nyomásmentesen helyezzük be, majd kötés után távolítsuk el és azonnal mossuk le folyóvízben. A lenyomat deformálódásának elkerülésére a kiálló felesleget vágjuk le. A fertőtlenítés sem tarthat tovább 10 percnél és a merítés után ismételten mossuk le folyóvízzel. Amennyiben a formát nem öntjük ki azonnal, azt nedvesen és nyomás mentesen kell megfelelő tartóba helyezni. Fontos hogy a nedves szivacs ne érintkezzen közvetlenül a forma anyagával, hanem a kanál alatt maradjon. Az alginátot megfelelő alkalmazás esetén nem kell előkezelni.
Hidrokolloid
Kötési viselkedés: Előkészítési hőmérséklet: 60°C -65°C. Alakítható, formázható 45°C -48°C-on, 40°C -45°C-on szilárdul.
Közvetlenül a szájból történő mintavétel után ki kell önteni. 30 perc szárítás után kb. 1 ,5% zsugorodással kell számolni.
Eljárás: A szájból történő kivétel után azonnal mossuk le folyóvízben, hogy a nyál és vérmaradványokat eltávolítsuk. A hagyományos módon fertőtlenítjük, majd 10 percre 2%-os Kálcium-Szulfát oldatba helyezzük. Ezt követően ismételten leöblítjük.
A kiöntés előtt bizonyosodjunk meg róla, hogy a lenyomatban víz nem maradt. A felületnek selymes fényűnek kell lennie, nem szabad matt száraznak lennie (akkor fordul elő, ha túl nagy nyomással fújtuk le) Ebben az esetben a forma vizet von el a gipsztől és világos, lágy foltok keletkeznek a modell felületén, ugyanez történik, ha a formában víz marad.
Elkerülendő, hogy a víz és a folyósító szer részecskéi a gipszbe keveredjenek, a kiöntést a vibrátor legalacsonyabb fokozatú működtetésével kell elvégezni.
A formából 45-60 perc után vegyük ki a modellt.
A-Szilikon
Kötési viselkedés: Kötési összehúzódás 0%, összehúzódás 24 óra alatt kb. 0,1 %. Poliaddíció megy végbe, amely az előírt időtartam alatt a beteg szájában még nem zárul le. Ennek megfelelően kiönteni legkorábban három óra elteltével lehet. Ez az az időtartam, amire a szilikonnak a teljes polarizálódáshoz szüksége van.
Az A-szilikonok nedvesség hatására vízgőzt adnak le, ami a modell buborékosodásához vezet.
Eljárás: A minta szájból történő kivétele után mossuk azt le, folyó vízzel. Szokásos módon fertőtlenítjük, majd ismételten lemossuk. Hogy nyomásmentesen és szárazon tudjuk tárolni, a felesleges szegélyeket távolítsuk el.
Fontos: Kiemelt figyelmet kell fordítani a megfelelő adagolásra és a tökéletes keverésre, hogy méret és formahű modell készülhessen, amelynek felszínén nem mennek végbe káros reakciók. A labor számára fontos a mintavétel időpontjának ismerete, hogy elkerülje a forma túl korai kiöntését. Hidrofób szilikonok esetén gyakran kell feszültségmentesítő anyagot alkalmazni, hogy ne buborékosodjon az anyag.
Azon alkohol alapú feszültségmentesítők nem megfelelőek, melyek túladagoláskor összehúzzák az anyagot, meggátolva annak tökéletes illeszkedését. A szappan alapú lazítók gyakran hagynak maradványokat a lenyomat felületén. Ezek a kötési folyamatot megzavarják, ami a felület ellágyulásában, vagy világos foltokban ölt testet.
C-Szilikon
Kötési viselkedés: Kötési zsugorodás 0,2% -0,4%, Zsugorodás 24 óra alatt 0,2% -1 ,2%.
Polikondenzáció megy végbe, amely az előírt időtartam alatt a beteg szájában még nem zárul le. Ennek megfelelően kiönteni legkorábban három óra elteltével lehet. Ez az az időtartam amire a szilikonnak a teljes polarizálódáshoz szüksége van. A víz és alkohol kiválása miatt a forma hosszabb időn keresztül húzódik össze. Ezért fontos, hogy kb. 6 órán belül kiöntsük.
Eljárás: A minta szájból történő kivétele után mossuk azt le, folyó vízzel. Szokásos módon fertőtlenítjük, majd ismételten lemossuk. Hogy nyomásmentesen és szárazon tudjuk tárolni, a felesleges szegélyeket távolítsuk el.
Fontos: Kiemelt figyelmet kell fordítani a megfelelő adagolásra és a tökéletes keverésre, hogy méret és formahű modell készülhessen, amelynek felszínén nem mennek végbe káros reakciók. A labor számára fontos a mintavétel időpontjának ismerete, hogy elkerülje a forma túl korai kiöntését.
Hidrofób szilikonok esetén gyakran kell feszültségmentesítő anyagot alkalmazni, hogy ne buborékosodjon az anyag.
Azon alkohol alapú feszültségmentesítők nem megfelelőek, melyek túladagoláskor összehúzzák az anyagot, meggátolva annak tökéletes illeszkedését. A szappan alapú lazítók gyakran hagynak maradványokat a lenyomat felületén. Ezek a kötési folyamatot megzavarják, ami a felület ellágyulásában, vagy világos foltokban ölt testet.
Poliéter
Kötési viselkedés: Kötési zsugorodás 0, 1 %, 24 óra múltán. 0,2%.
Mivel a kötés az előírt idő alatt a beteg szájában nem zárul le, a kiöntést csak 3 óra elmúltával szabad elvégezni. Ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a poliéter teljesen a formához illeszkedjen és megkössön. Száraz, fénymentes tárolás mellett sokáig eltartható. Maximális ajánlott időtartam: 1 hét.
Eljárás: A minta szájból történő kivétele után mossuk azt le, folyó vízzel. Szokásos módon fertőtlenítjük, majd ismételten lemossuk. Okvetlenül szárazon és nyomásmentesen kell tárolni. Ne kerüljön algináttal vagy hidrokolloiddal közös csomagba.
Fontos: Epinefrin (Adrenalin)-tartalmú illesztő oldatok a poliéter kötését akadályozzák, ragacsos felületeket eredményeznek a szulkuszban. Itt a gipszpép nem homogénen köt meg, nagyfokú pontatlanság jelentkezik.
A célnak megfelelnek alumínium-klorid és szulfát tartalmú oldatok. A poliéter formákat szárazon tároljuk és szállítsuk. Nagyfokú hidrofilitása miatt, nedvesség hatására az anyag újrapépesedne és nem biztosítana formahűséget. A poliétereket nem szabad feszültségmentesíteni. Figyelmet kell fordítani a pontos adagolásra és az alapos keverésre, mivel az elégtelen elegyítés, vagy a hibás adagolás a gipsz kötését megzavarja. Ezt a lenyomatban maradó gipszdarabokról, illetve a modellen megjelenő világos, lágy foltokról ismerhetjük fel. A legkiválóbb felületi hatást akkor érhetjük el, ha a kiöntés előtt a formát vízzel bepermetezzük. Ez megakadályozza a gipsznek a rendkívül hidrofil formához történő tapadását. A labor számára fontos a mintavétel időpontjának ismerete, hogy elkerülje a forma túl korai kiöntését.